Cédakódex

.... hol nem volt. Már nincs. És ennyi.

- Kész világot akarok! - mondta a lány, majd bájosan dühös levegővételt követően folytatta:

- Nem akarok ebben élni és nem akarok tenni érte! Nem akarok nem akarni sem, mert már annyira nem akarok! Gyűlölök és szeretek, közhelyek persze ezek, mégis minden érzékem ezen ellentétek között teniszeznek. Miért kell mindig küzdeni? Miért nem lehet már kapni? Ha kapok miért nem veszem észre és értékelem? Miért kell kérdéseket feltennem? Miért nem kapok válaszokat és egy kész világot? Miért magamban keressem a hibát és a megoldást is persze? Miért nekem kell szeretnem, miért nekem kell gyűlölnöm? Miért olyan nehéz, miért nem tud egyszerű lenni? Miért van méltóság és miért létezik lelkiismeret? És miért vagyok bizonytalan és félős?

Dühtől felajzott csillogó szempillái megrezegtek monológja közben, melyet barátnőjének ecsetelt hosszú percek óta, hol gyorsabb majd lassabb tempóban ontva ki magából, mint gyermeksárkány tűzcsóva létrehozását gyakorolva, mire céda társa így szólt: 

- Mert ez egy hatalmas nagy szar! Tapicskolhatsz benne, összekenheted magad és ha elég ügyes vagy még a közvetlen szeretteidet is! Így már nem csak te fogsz bűzleni, hanem mindenki más körülötted és elviselik mert megszokták a szagát, melyet magukon hordoznak - hisz' az válik baráttá aki az első rákent kakit nem mossa le magáról. (Hívhatjuk a barátságot selyemfonalnak is, de mi baj a kaki hasonlattal?)

- Akarj kimászni ebből, és ne kérdezd meg mi lesz a végén, mert az úgyis kiderül! 

" Céda kódex #1 törvénye: Szarban ülni unalmas. Mindig mássz át egy másik adagba, s ha már eléggé megmelegedtél légy bátor egy újabbat megtapasztalni! "